Van egy szép mondat..

Van egy szép mondat...

"Sokat gondolok Rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban. Így, ha ezt érzed, már egy egészen más, még szebb, még igazabb mondatban kell megfogalmaznod érzéseidet. Egy másik mondatban. Egy sokkal, sokkal szebb mondatban.

Létezik ez a mondat.

0 Tovább

Párhuzamosan élsz…

Párhuzamosan élsz…

Önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is. Nem csak titkos szobában, álomkabátban, hanem szabadon… élve… és mégsem ezt teszed, mégsem ezt éled. Hanem egy másikat. Szürke, unalmas, elvárásokkal teli, idegen életet.

Párhuzamosan.

0 Tovább

Majd szeretni foglak...

Majd szeretni foglak…

Amint lehet. Ha majd megoldódnak a gondok. Ha megteremtettem a feltételeket. Ha megteremtetted a feltételeket. Ha rendeződnek a körülmények. Ha nem lesz közöttünk fal. Ha… De te ne akkor szeress. Ne akkor, ha… Hanem amikor érzed. Akkor és ott szeress, amikor és ahol érzed. Mert a feltételek, a körülmények mindig változnak. Akadályok jönnek-mennek, mindig lehetnek. Ha ezektől teszed függővé, sosem fogsz szeretni. Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök. Ne majd szeress...

…hanem most. 

0 Tovább

Lelkembe jutsz...

Lelkembe jutsz…

Mert amikor gondolok rád, nem „eszembe jutsz”. Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt.

A lelkemben. 

1 Tovább

Vannak arcok…

Vannak arcok…

Milliónyi, milliónyi arc. Jönnek veled szemben, kapkodod a fejed, de hiába… egyik sem… Egyik sem az az arc, amelyiket látni szeretnéd. Látni vágysz. Néha már mindegy. Néha már azt is fürkészed, amelyikről messziről tudod: nem Ő. Mégis, mégis, mégis figyeled. Mert a szíved mélyén, titkon reméled, hogy mégis, amikor közeledbe ér, Őt fogod látni. Hogy csoda történik, és az arc átváltozik. És Ő fog ott állni előtted. Tudod, hogy lehetetlen, talán nevetséges is. De számodra nem az. Te csodát vársz. Egy arcot.

Őt.

0 Tovább

Mosolyhíd

blogavatar

Csitáry-Hock Tamás blogja

Legfrissebb bejegyzések

2013.02.26.
2013.02.20.
2013.02.18.

Utolsó kommentek