Szánalmas…

Annyi év után újra itt van. És kér. Kéri szívedet, lelkedet, szerelmedet. Pedig összetörte szívedet, lelkedet, életedet. Mégis itt van, mégis kér. Szánalmas. De nem ez. Nem ő. Hanem te. Mert nemet mondasz. Büszkeségből, dacból, hiuságból. Mert most úgy érzed, itt az idő, a törlesztés ideje. Most visszaadhatod neki mindazt a fájdalmat, amit okozott neked. És most törleszteni akarsz. De mire mész vele? Kinek lesz jobb? Neked? Hazugság. És értelmetlenség. Szenvedsz te is, szenved ő is. Ahelyett, hogy karjaiba vetnéd magadat, feledve múltat, fájdalmat, elfogadva boldog jövőt.

Vele.