Az egyik mindig jobban szeret…

Ugye, milyen sokszor hallod ezt? Ugye, milyen sokan hivatkoznak erre, amikor magyarázatot keresnek egy nem működő kapcsolatra? És ez igaz is. Csak éppen nem mindegy, hogy ki. Mert való igaz, hogy egy kapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret. A baj akkor van, ha mindig ugyanaz. Ha csak az egyik lángol, ha csak az egyik hozná le a csillagokat a másiknak, ha csak az egyik adja szívét-lelkét. Mindig csak ő. Mert így valójában egyedül van a kapcsolatban. Ami így nem is kapcsolat. Hiszen a kapcsolat éppen a kapocstól válik kapcsolattá. A kapocs pedig a kölcsönös érzés. A kölcsönös szerelem. Amiben persze lehetnek hullámzások, sőt, egészen biztosan vannak, de ezek kiegészítik egymást. Hol az egyik szeret jobban, hol a másik. Így erősítik, így egészítik ki egymást folyamatosan. Szeretve. Emelve.

De sosem csak az egyik.